Asztmás állapotban a légutakat a hörgő-nyálkahártya speciális gyulladása miatti duzzanat és a hörgők simaizomzatának görcsös összehúzódása beszűkíti. A nehézlégzést és fulladást a kilégzés nehezítettsége okozza. Ennek elnyúlása miatt a beteg nem tud friss, oxigéndús levegőt beszívni.

Az asztma krónikus, vagyis véglegesen nem gyógyítható, de jól kezelhető betegség, melynek eltérő típusai és súlyossági fokai léteznek. Bárki lehet asztmás, azonban a betegség családi halmozódást mutat. A nem megfelelően kezelt szénanáthások kifejezetten veszélyeztetettek a súlyos asztma kialakulására. Az asztma a légutak betegsége, azonban a pontos oka nem ismert. Az asztmás beteg légútjai nagyon érzékenyek, fokozottan reagálnak számos provokáló tényezőre.

A gyulladt nyálkahártya megduzzad, és nyákot választ ki a légutakba. A gyulladt légutakban jelenlévő fehérvérsejtek aktiválódása készteti a hörgők simaizomzatát görcsös összehúzódásra. A hörgőszűkületet a kilégzéshez szükséges légköri nyomásnál nagyobb mellkasi nyomás tovább fokozza, ezért nem tudja megfelelően kilélegezni elhasznált levegőjét az asztmás ember.

Asztmát kiváltó tényezők: allergének, csótány és poratka, állatszőr, házi por légszennyeződés, füst, erőteljes szagok, illatosított termékek vagy vegyszerek, légúti fertőzések, fizikai terhelés, stressz, hideg levegő, bizonyos gyógyszerek ,élelmiszerekhez adott szulfitok, tartósítószerek,reflux betegség (GERD), amely miatt a gyomor sósavtartalma visszajut a nyelőcsőbe, és ez asztmát indukálhat, illetve ronthatja a már meg lévő betegséget. Orrmelléküreg gyulladás (arc-, illetve homloküreg-gyulladás).

Az asztma klinikai tünetei jól felismerhetők: rohamokban jelentkező nehézlégzés, amely megnyúlt, sípoló kilégzéssel párosul, fulladás és mellkasi szorítás. Különösen gyermekeknél a nyak és mellkas tájék viszketése is lehet az asztma korai jele. Lázzal nem jár.

Nem mindig tipikus tünet, de szintén az asztmára jellemző a görcsös, rohamokban jelentkező köhögés, különösen, ha ez aktív mozgás, futás után jelentkezik. A különböző köhögésektől az asztmás köhögést úgy lehet elkülöníteni, hogy asztmánál mindig a kilégzés nehezített.

A betegség eredetének kiderítése miatt mindig alapos kivizsgálás szükséges, melynek alapvető része az allergiás háttér megkeresése, illetve kizárása. A tüdőgyógyászat több vizsgálatot is használ a diagnózis felállítására. A kórelőzmények felvétele, a tünetek, az általános egészségi állapot kikérdezése után az alábbi vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre:

• Légzésfunkciós vizsgálat: A vizsgálattal a hörgők összehúzódását lehet kimutatni. A vizsgálat kimutatja a be és kiáramló levegő sebességét és mennyiségét.

• Provokációs teszt
• Allergiavizsgálat
• Vérvizsgálat
• Mellkasröntgen
• CT
• Gyomor pH vizsgálat, nyelőcső vizsgálat

Az asztmakezelésben a tünetmentesség elérése és az asztmás rohamok oldása, valamint az életminőség javítása reális cél.

Az asztma kezelése alkalmazott gyógyszerek három csoportjával:

• Fenntartó kezelés gyógyszerei:
  Napi szinten kell őket alkalmazni a krónikus tünetek csökkentésére és a rohamok megelőzésére szolgálnak. Általában hosszútávon szedni kell őket az asztma kezelése során.
• Asztma rohamoldó gyógyszerek:
  Gyorsan, de rövid ideig hatnak. Kezdődő rohamok megfékezésekor használható, a roham gyors oldására használatos.
• Allergiás asztma kezelésére használatos gyógyszerek:
  A beteg allergénekre adott reakcióját befolyásolják, a velük szembeni érzékenységet csökkentik.

Megfelelő kezeléssel az asztma kordában tartható betegség.

Készítette: Varjú Vivien